Testvériskolánk szíves meghívására idén is ellátogattunk a Kolozsvári Magyar Napok végjátékára (augusztus 19-21).
Az utazás szervezése a szokásos módon zajlott: három hónapja még egy nagy buszra való jelentkező volt, de mire a tettek mezejére és a busz lépcsőjére kellett lépni, erősen csappant az…
Most közreadok egy rövid áttekintést arról, hogyan estem bele a „Transylmania” nevű betegségbe.
A történet kezdetén még annyi idős voltam, hogy a nagyszüleimnél még fakockákkal játszottam. Diákjaink kedvéért: ezek nem „okosfakockák” voltak, hanem hagyományos, fából készült építőeszközök. A filmem…
„Iskolavárosok diákjai kulturális örökségeink és természeti kincseink nyomában” címmel pályázott és nyert a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceummal közösen a Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium a Határtalanul! programban. Így folytatódott a 2014-ben megkezdett testvériskolai…
Csütörtök
Reggel a tegnap este sült vagdalttal villamosozok a suli felé. Napok óta várom már a kolozsváriakat a programban részt vevő diákokkal és tanárokkal. Azon jár az eszem, hová tudna állni a busz, hogy nyugodtan leszállhassanak a barátaink. Ahogy befordul a kettes villamos a gimnázium elé,…
Lassan egy hete annak, hogy már nem vagyunk együtt... Lassan egy hete annak, hogy átléptük a magyar határt, és csak néztünk ki a fejünkből. Egyesek aludtak, mások meg a családtagjaikat értesítették arról, hogy természetesen továbbra is él nemzet e hazán, és nem kell aggódni.
No, de ne…
Másfél hét, egy kisebb bokaficam és az osztályozó vizsga után végre le tudtam ülni, hogy megírjam gondolataimat arról a csodálatos 4 napról, amit együtt tölthettünk.
április 7. csütörtök: körülbelül 14:27 perckor szálltam le a 35Y-os buszról, rohantam a sulihoz, hiszen féltem, hogy elkések a nagy…
Tanáraimnak köszönhetően másodjára jutottam ki Kolozsvárra, sőt idén Erdélyt meglátogattuk valamelyest. Csodálatos négy nap volt, ami mint mindig, túl hamar véget ért.
Csütörtökön, reggel fél 6-kor indultunk Debrecenből. A határ átlépése után Nagyváradon, majd Csucsán művelődhettünk, bővíthettük…
Úgy döntöttem, hogy nem hagyom tovább halványulni az emlékeket, igaz, bennem, szerencsére nehezen kopnak. Visszagondolván arra az együtt töltött 4 napra, igazából úgy érzem, csak nagyon kevés az az esemény, amire nem tudok eléggé tisztán visszaemlékezni. És úgy gondolom, hogy ez volt a találkozásban…
Nagy köszönet Darányi Rékának, Gara Sárinak és Kun Krisztinek, akik az első utazást az elindulástól a hazaérkezésig felelősségteljesen és szorgalmasan rögzítették fényképezőgéppel és videókamerával. Nélkülük csak az emlékeinkben tudtuk volna megőrizni ezt a négy napot.
Kedves Igazgató Úr! Tisztelt Kollegák!
Miközben e sorokat írom, gondolatban én is ott vagyok a buszon, ami Kolozsvár felé viszi kollegáimat és diákjainkat. Sajnálom, hogy nem lehetek részese annak a nagyszerűnek ígérkező programnak, ami rájuk vár.
Örülök, hogy a finnországi és olaszországi…