Másfél hét, egy kisebb bokaficam és az osztályozó vizsga után végre le tudtam ülni, hogy megírjam gondolataimat arról a csodálatos 4 napról, amit együtt tölthettünk.

április 7. csütörtök: körülbelül 14:27 perckor szálltam le a 35Y-os buszról, rohantam a sulihoz, hiszen féltem, hogy elkések a nagy találkozásról. Amikor odaértem az iskolához, akkor közölték velem, hogy a kolozsváriak még mindig a magyar-román határon ácsorognak.A nagy izgalmak közepette végül 16 óra körül „berobogott” a busz az udvarra. Alig vártam, hogy odamenjek a cserediákomhoz, Salamon Orsihoz és megölelgessem és megbeszéljük, mi is történt velünk az 2 hónapban. Majd egy rövid igazgatói köszöntő és iskolabemutatás után mindenki mehetett haza a családokhoz.

április 8. péntek: Egy kellemes kávé és reggeli után a csoport elindult a városnéző sétára. Az első állomás a Debreceni Egyetem volt, majd elvillamosoztunk a Református Kollégiumhoz, onnan pedig elsétáltunk a Nagytemplomhoz, a Csonka templomhoz és a Szent Anna székesegyházhoz. Itt a tanárainktól kaptunk ebédidőt. Mi Debrecen egyik legmenőbb kávézóját választottuk, itt egyfajta csajos beszélgetés zajlott. Annak örültem a legjobban, hogy nem csak tipikus csajos témákról tudtunk beszélgetni, hanem komoly politikai és világszinten érdekelt témákról is. 2-3 órával később ismét utaznunk kellett, még pedig az Újkerti Közösségi Házhoz, ahol Székely Géza tanár úr „Időcserepek” című kiállításának volt a megnyitója. 17 órai kezdettel pedig az iskola aulájában lett megrendezve az Apáczai-gála, ahol mind Apáczais, mind Csokonais diákok részt vettek. Ezután pedig ismét mindenki mehetett haza.

április 9. szombat: 8:30-kor indultunk útnak, hogy meghódítsuk a Felvidéket. Az út első megállója Sárospatak, azon belül a kollégium és a vár volt. Utunk következő pontja Királyhelmec, majd Borsi volt, ahol egy feledhetetlen idegenvezetés és borkóstolás várt minket a Rákóczi-kastélyban. Végül este megérkeztünk Széphalomra, ahol a szállásunk volt. A finom vacsora után a társaságból néhányan összegyűltünk a teraszon, ahol egy jót beszélgettünk és felmértük, megérte e 2 euróért 1,5 liter bort venni (Megérte :D ). Az est csúcspontjaként említhetem, hogy Hadházy Zsófi 17. életévét betöltvén megérdemelten kapta a köszöntőket, és a csapat által énekelt „Boldog születésnapot” című dalt.

április 10. vasárnap: Fáradtan, de élményekkel teli indultunk haza egy kiadós reggeli, rengeteg kávé és a Kazinczy Emlékmúzeum megtekintése után. A tokaji megálló után pedig meg se álltunk Debrecenig. Itt búcsút vettünk a kolozsvári társainktól, akik nem sokkal ezután el is hagyták a „T” betűs hipermarket parkolóját.

Személy szerint én ismételten nagyon jól éreztem magam, és alig várom, hogy ismét találkozhassak veletek, kolozsváriakkal. Remélhetőleg ez minél hamarabb meg fog történni. (#holnap)

 Darányi Réka 11.b