Tanáraimnak köszönhetően másodjára jutottam ki Kolozsvárra, sőt idén Erdélyt meglátogattuk valamelyest. Csodálatos négy nap volt, ami mint mindig, túl hamar véget ért.

Csütörtökön, reggel fél 6-kor indultunk Debrecenből. A határ átlépése után Nagyváradon, majd Csucsán művelődhettünk, bővíthettük eddigi ismereteinket, pl. Ady Endréről. Ezután már a végső úti cél következett: Kolozsvár. Iskolájuknál köszöntöttek régi és új barátaink. Délután egy érdekes kiállítás megnyitóján vettünk részt a csángó magyarokról, majd indultunk szállásadóinkhoz. Igazi magyaros szeretet és vendéglátás fogadott, töltött káposztával és varga bélessel. A nap hátralévő részében néhányan bementünk a belvárosba szétnézni, szórakozni egy kicsit.

Másnap reggel az iskola mutatkozott be nekünk több diák szemszögéből, délelőtt pedig Kolozsvár művészeti kötődéseit ismertük meg (pl. Mátyás király szülőháza, Házsongárdi temető). Ezután szabad program következett, délután 5-kor gyűlt össze újra a csapat, Csokonai-tematikájú gála keretein belül, ahol iskolánk tagjai és Apáczaisok, egyaránt színvonalas műsorszámokat adtak elő. Ezt követően pedig ereszd el a hajamat, ki meddig bírja, annak függvényében, hogy másnap reggel 8 órakor indulás Torockóra.

Nos, azt hiszem nagyjából mindenkinek sikerült eltalálni ezt az időpontot, bár a jól sikerült éjszakázás nyomai még felfedezhetőek voltak egy-egy elejtett ,,Jaj, de álmos vagyok!˝, ,,Nem igaz, hogy már megint egy templom.˝, ,,Nincs az az Isten, hogy leszálljak a buszról!˝ kezdetű monológokban. Ezeket persze csak az esti üdítőzés másnapi hatásai mondatták velünk, normális esetben (természetesen) a 21. templomot is ugyanazzal a lelkesedéssel nézzük meg, mint az elsőt. De, aki legény (vagy leány) volt este, legyen az nappal is, így erőt vettünk magunkon és néhány pohár kávé legurítása után rájöttünk, hogy végtére is gyönyörű helyre érkeztünk, a nap is süt, baj nem történhet. Jártunk többek között Nagyenyeden és Gyulafehérváron is. Este értünk Torockóra, ahol ízletes vacsorát kaptunk. Legalábbis az lett volna, ha főtt hús a levesbe kerül, s nem másodiknak szolgálják fel. De ezt leszámítva minden csodálatos volt. Másnap hasonló színvonalú reggeli után, útnak indultunk. Visszatértünk Kolozsvárra, könnyek és ölelések közt búcsúztunk el egymástól, s idéztük fel az elmúlt napok emlékeit.

Számomra felejthetetlen emlék marad ez a négy nap. Már most alig várom az áprilist, s remélem, hogy véndiák létem ellenére, vissza fogok még jutni Kolozsvárra.

Lőrincz Virág 12. a