Már tavaly is szándékomban állt, hogy elmenjek erre a programra, de akkor valahogy mégsem találtam elég érdekesnek, amit már bánok. Nehéz leírni, hogy pontosan milyen élményeket szereztem, ezeket át kell élnie minél több embernek. Sokkal jobban telt el az út, mint egy sima osztálykirándulás.

Olyan emberekkel mentünk, akiket az induláskor még nem ismertünk. De meglepő módon majdnem mindenkivel jó kapcsolatom lett. Az volt a különleges ebben a kirándulásban, hogy nem unalmas hangulatban telt. Gondolok itt például arra, amikor a parajdi sóbányába mentünk, akkor előtte egy nem túl izgalmas idegenvezetőre számítottam, aki visz minket egy barlangfolyosón, és mesél. Ehelyett egy földalatti szabadidős parkot kaptam, ami teljesen lenyűgözött.

Nagyon tetszett még az is, hogy milyen jó fejek voltak a kolozsvári diákok, mennyire hasonlított az érdeklődési körünk. Ki szeretném emelni Maxit és Aport, akik nagymértékben emelték a kirándulás hangulatát.

Az út fénypontja egyértelműen a Székelyföldön eltöltött este volt. Itt érződött az a legjobban az a fajta lazaság a tanáraink részéről, ami nem volt sem kevés, sem sok. Ritkák az olyan utak, ahol megvan ez a fajta bizalom. Tudták, hogy nem csinálunk bajt, és nyugodtan telhet az este jó hangulatban.

Összességében: (1) kicsit sem bántam meg az utat, (2) akár már holnap újra elmennék – ezekkel a tanárokkal, (3) új barátokat és élményeket szereztem, (4) jó volt a szervezés, nem volt túl sok vagy unalmas látnivaló.

Menjünk jövőre is!