Bármikor gondolok vissza érre a pár napra hirtelen egy hatalmas boldogság fog el. Ez pontosan 2019. február 27-én, szerdán reggel kezdődött. Ekkor úgy indultam suliba, hogy tudtam, hogy délután már Lillával, a cserediákommal lehetek. Előtte való napokba már nagyon lelkes voltam, hisz Lillával októberben találkoztam utoljára, és akkor is csak néhány órára, mikor Torockóra mentek a testvériskolánk pár diákjával. Ezért nagyon vártam már, hogy újra együtt lehessünk.

A tanórák mintha az átlagosnál is lassabban teltek volna. De szerencsére a vártnál korábban érkeztek meg a debreceni diákok és a kísérőtanárok. Mindenki izgatottan várta, hogy újból (vagy épp elsőre) találkozzon a testvériskolánk tanulóival és tanárival. A nagy találkozás után közösen elmentünk az iskolához, ahol egy rövid programismertető volt. Majd mindenki indult a saját fogadójához.

Este közösen elmentünk a városba. Azoknak, akik még nem voltak Kolozsváron bemutattuk a város legfontosabb pontjait diákszemmel, majd másnap reggel a kulturális nevezetességeket. Akik voltak már nálunk, azoknak is tudtunk újat mutatni.

Csütörtök délután egy közös műsor volt az iskolánk nemrégiben épített dísztermébe. Az igazgató úr elmondta, hogy az iskolánk, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum idén a 100. évfordulóját fogja ünnepelni. A Csokonais diákok énekeltek nekünk, tőlünk pedig helyi néptáncot láthattak.

Másnap reggel indultunk Marosvásárhelyre, ahol előbb a Kultúrpalotát, majd a belvárost jártuk körbe. Ezután egy kiadós ebéd várt minket a Laci Csárdában. A következő megálló Agyagfalván volt, ahol engem ért az a megtiszteltetés, hogy elmondhattam a falu rövid történetét, majd néhány szót az agyagfalvi közgyűlésről. Bögözön megnéztük a templomot. Majd Székelyudvarhelyen egyénileg felfedezhettük a város egy részét. Este Korondon szálltunk meg egy panzióban. A panzióban nem csak enni kaptunk, de még egy helyi zenészt is, aki mulatós zenét játszott így tanárok, diákok együtt szórakoztunk.

Szombat reggel helyi árusokhoz mentünk, megnézni a munkáikat. Mindenki kedve szerint vásárolhatott különbnél különb termékeket. Ellátogattunk Orbán Balázs sírjához, valamint Farkaslakára Tamási Áron sírjához és az ott lévő Trianoni emlékműhöz, amit meg is koszorúztunk. Ez nem csak egy egyszerű megemlékezés volt, hanem az összetartozásunkat is jelképezte. Hiába vagyunk távol egymástól, hiába élünk külön országban, ahogy az Ismerős Arcok is énekli: „Mi egy vérből valók vagyunk!”

Ilyenkor nem tudok, csak arra gondolni: mekkora szerencsénk van, hogy anno Székely Géza tanár úr és Élés Bulcsú tanár úr egy véletlen találkozása, barátsága miatt kezdődött el az egész kapcsolat a két iskola között, és a két iskola diákjai között is. Azok, akik részt vettünk vagy részt veszünk ebben a Határtalanul! programban, mind hálásak lehetünk ezért a barátságért.

Parajdon egy újabb finom ebéd után a sóbányába mentünk. Az utolsó közös esténknek és az elmúlt közös napunknak mindenki szép lezárást adott.

2019. március 3-án vasárnap reggel pedig újból nehéz szívvel búcsúztam el Lillától, pedig tudtam, hogy nemsokára találkozunk.