Szokás szerint nagyon izgatott voltam a csereprogram miatt. De talán most izgultam a lehető legjobban. Már előtte két héttel, hogy megérkeztek volna a cserediákok én teljes lázban égtem. Pócsai tanár úr megkért, hogy mondjak egy beszédet, hogy én hogyan is élem meg ezt a cserediák programot. Hetekig agyaltam, hogy mégis mit írjak, majd egyszer csak kipattant a fejemből egy ötlet és azonnal le is írtam. A szövegem már megvolt, így már csak a többiek érkezése miatt izgultam. Alig vártam, hogy újból találkozzak Lillával és a többiekkel, ugyanakkor már nagyon vártam, hogy megismerjem az új embereket.

Alig vártam, hogy vége legyen a tanításnak és, hogy a többiekkel együtt menjünk a Házsongárdi temető elé, ahová érkeznek majd a csokonais tanárok és diákok. A nagy találkozás után sietősen mentünk át az iskola dísztermébe, ahol egy rövid eligazítás és programismertető után mindenki a cserediákjával együtt ment haza.

A családias hangulat már első este megteremtődött, hisz mindenki ott volt, és együtt beszélgettünk, és kacagtunk. A régiekkel együtt meséltük az újonnan érkező vendégeinknek, hogy együtt miket is éltünk át, bizakodva, hogy idén legalább ilyen jó emlékeink lesznek együtt.

Csütörtökön reggel egy előadáson, közös beszélgetésén vettünk részt, majd egy rövid, tényleg rövid városnézés volt. Délután pedig a közös kis műsorunkra került sor. Nagyon izgultam. Majd miután én remegő hanggal felolvastam a szövegem, Lilla is hasonló gondolatokat olvasott fel, néhol remegő hanggal. Emese és Noémi egy-egy Ady verset olvasott fel, majd Nóri, Fló és Csajki mutatták be a magyar költészet 700 évét, 15 percben. Végül az Apáczai hagyományőrző tánccsoportja lépett fel. A kis műsor után együtt töltöttük az estét.

Péntek reggel kezdetét vette a közös kirándulásunk, ami által Ady Endre életét ismerhettük meg jobban. Az első megállónk Zilah volt, ott megnéztük a két szobrát és az iskolát, ahol tanult. Majd Érmindszentre látogattunk, ahol a szülőházát néztük meg. A következő megállónk Nagykároly volt. Előbb ebédeltünk, majd elmentünk arra a helyre, ahol Szendrey Júlia és Petőfi Sándor megismerkedett, majd a kastélyba tettünk egy rövid látogatást. Megálltunk a család kriptáját, Kaplonyban. Végül a határ mellett 2 kilométerre álltunk meg, Borsban, ahol volt a szállásunk. Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, együtt lementünk az étkezőbe, és közösen beszélgettünk. Megint érezni lehetett a családias hangulatot. Együtt táncoltunk és énekeltünk.

Reggel elindultunk Nagyvárad felé, előbb a székesegyházat csodálhattuk meg, majd a fekete sas sétáló utcát, végül pedig a várat fedeztük fel együtt. Kalotaszentkirályon megnéztük az óvoda melletti emlékszobrot, és azt a helyet ahol az író sokat időzött. Végül pedig Körösfőn álltunk meg ebédelni. Az estét emlékezetessé téve együtt töltöttük.

Reggel fájó szívvel köszöntünk el egymástól. Alig várom, hogy menjünk másfél hónap múlva Debrecenbe, hogy újból együtt legyünk.