Elsősorban az iskolai színjátszókörnek köszönhetem, hogy eljutottam Kolozsvárra és ott új embereket ismertem meg. Nagy örömmel és izgalommal vártam azt az időt, amikor viszonozhatom az engem vendégül látó emberek kedvességét.

Végül október 21. pénteken érkeztek meg a kolozsvári diákok.

Antóniával interneten tartottuk a kapcsolatot, ezért tudtam, hogy hasonló az érdeklődési körünk. Kíváncsisággal és izgatottan érkezett Debrecenbe, ezért igyekeztünk tartalmasan eltölteni az itt tartózkodását.

Első nap a kolozsváriak megismerkedtek az iskolánkkal, és velünk együtt tekintették meg az 1956-os ünnepi műsorunkat.

Ezt követően Antónia mind gasztronómiai, mind építészeti értékeinkből, mind a debreceni éjszakából igyekezett minél többet megtapasztalni. Felkerestünk éttermeket, ahol a kínálatból olyan ételeket kóstolt, amelyek újdonság voltak számára (pl. sárgaborsóleves).

Debrecen utcáit járva besötétedett, de Őt ez sem zavarta, sorra jártuk a nevezetesebb épületeket, tereket, szobrokat. Hatalmasnak találta a templomunkat, csodálattal nézte az egyetem főépületét, különleges látvány volt számára, hogy a várost nem veszik körül hegyek.

Kis pihenő után elmentünk egy szórakozóhelyre, nagyon jól éreztük magunkat és közben Antónia összehasonlította az otthoni és az itt élő fiatalok viselkedését. Közben kiderült, hogy néhány szót eltérően használunk (pl. smekker – menő).

Szombat reggel csoportosan mentünk ki Hármashegyaljára a Zsuzsi vonattal. A hűvös idő ellenére tetszett neki a „sík” táj.

A délutánt egy különleges palacsintázóban, a Nagyerdőn, az Egyetem és környéke bejárásával és a főtér kedvenc pontjainak újbóli megnézésével töltöttük.

Vasárnap reggel korán kezdtük a napot, mivel Antónia nagyon kedveli az állatokat és megtudta, hogy városunkban működik állatkert, mindenképpen szerette volna megnézni.

Ebéd után találkozott a csoport, és elhelyeztük közös koszorúnkat az emlékműnél, megnéztük a Nagytemplomot illetve a Déri Múzeumot, majd a Nagyállomásra siettünk. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni ebből a pár napból, és a visszajelzés nagyon pozitív volt, ami Antónia leveléből derül ki. („Köszönök mindent! Imádom Debrecent! Szerintem az egyetlen város, ahol az emberek a villamosok közt sétálnak és ahol a nagyerdő egy park, de zseniális! A jó kis éjszakai élet, az utcazenész éneklő bácsika, az állatkerti simogató már csak hab a tortán! Köszönöm a sok Túró rudit, a kedvenc desszertem lett! Az út hosszú volt, de minden perce megérte! Egy baj volt, hogy vége lett!”)

Véleményem szerint azért jók az ilyen cserediák programok, mert mindkét fél új tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodik.