Minden napot imádtam, sok mindent tanulhattam (Szabó Flóra)

Ismeretlen, viszont egy nagyon izgalmas dologba csöppentem bele hirtelen. Számomra több újdonság volt ebben a programban. Nem ismertem egy lányon kívül senkit, ezért volt bennem egy kis félelem.

Teltek a napok és már izgatottan vártam a 26-át. Sajnos betegen kellett mennem, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Számoltam a perceket, hogy mikor érünk oda. Azon gondolkoztam vajon jól kijövök majd Benivel?

Leszálltunk a buszról, pillangók repkedtek a gyomromban, nem is tudtam valójában, hogy néz ki Beni, de sikeresen megtaláltuk egymást. Én úgy éreztem, hogy már az első pillanattól kezdve jól kijöttünk. Közvetlen volt és segített mindenben. Először a bátyjához mentünk. Annyira jól éreztem magam, hogy meg tudtam feledkezni a betegségről.

Eljött a pillanat, amikor haza kell menni. Sokat kérdezgettem tőle: vajon szimpatikus leszek a szülőknek? Ő azt mondta, hogy igen, és így lett. Nagyon aranyos szülei vannak. Van egy farmjuk, és amikor ott voltunk nem unatkoztunk.

Csütörtökön elmentünk a bevásárlóközpontba a gálaműsor előtt. A buszon annyit hülyéskedtünk, hogy azon csodálkoztunk: még nem szállított le minket a buszsofőr. Ez a busz felosztásán látszódott, mert ahol mi ültünk ott senki nem volt, míg a másik részén tele volt. Érdekes és izgalmas műsort adtunk elő közösen.

Este beültünk egy helyre és beszélgettünk. Ezáltal jobban meg tudtam ismerni a többieket.

A pénteki napból a kedvenc részem az volt, amikor a szállásra értünk, mert esett az eső, a cipőm is beázott, alig vártam, hogy átöltözhessek. Este közösen nagy bulit csaptunk. Másnap reggel hamar kellett kelni, ezért egy kissé fáradt voltam. Ebből a napból a kedvencem a székesegyház volt. Csodálkozva néztem az oltárképeket, és azon gondolkoztam, hogy milyen tehetséges és bátor lehetett az az ember, aki festette. Ezen a napon szerencsére sokkal jobb idő volt, viszont az szomorú volt, hogy ez volt az utolsó közös nap. Olyan hamar eltelt.

Vasárnap reggel egyik szemem sírt, a másik nevetett. Mi máshol szálltunk fel a buszra, így csalódott voltam, hogy a többiektől nem tudtam elköszönni. Az viszont nyugtatott, hogy nemsokára jönnek hozzánk.

Összességében minden napot imádtam, sok mindent tanulhattam. Köszönöm, hogy részt vehettem ebben a programban.