Iskolatársaimmal és a Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum pár diákjával töltöttem egy csodálatos hetet Székelyföldön és Kolozsváron. Rengeteg új ismerettel és élménnyel gazdagodtunk az utunk során.

Első napunk a debreceni Tesco áruház parkolójában indult, ahová a találkozó hét órára volt meg beszélve. Nórival mentem volna bevásárolni, de késett, így Lilla jött velem. Fél nyolckor el is indultunk a busszal. Útközben jó volt a hangulat, zenét hallgattunk, kártyáztunk és beszélgettünk. Kilenc órára Ártándra értünk majd a helyi idő szerint tíz órakor tettünk egy megállót Borson, a Mol benzinkútnál. Fél 1-re Csucsára értünk, ahol ebédeltünk. A buszról látva azt hittük, hogy meleg van, ezért nem vittünk kabátot, de mikor leszálltunk, kicsit fáztunk. 3 előtt pár perccel értünk Kolozsvárra, ahol már várt a párom, Balázs Alpár. Elvitt a házukhoz, ahol megmutatta a szobámat, majd ettünk, mert éhesek voltunk már. Este találkoztunk néhány debrecenivel és kolozsvárival, akikkel elmentünk a Pyramid Kávézóba. Ott beszélgettünk és kártyáztunk, majd hazatértünk.

Második nap felkeltünk és reggeli után elkísértem Alpárt az iskolába, majd városnéző túra következett. 9-kor indultunk a sétára, délben vissza is értünk az iskolába, ahol a kolozsváriak már vártak ránk. Otthon ebédeltünk, majd visszatértünk az iskolába, ahol következett a kolozsváriakkal közös műsorunk. Este elmentünk még biliárdozni., de másnap korán utaztunk tovább, így időben lefeküdtünk aludni.

A harmadik napunk a stadionnál kezdődött, ahonnan 7.300-kor sikerült elindulnunk. Megálltunk Marosvásárhelyen, ahol ebédeltünk is. Voltunk Bögözön, majd elfoglaltuk a korondi szállásunkat. Az esténk nagyon jól telt: énekeltünk, táncoltunk, buliztunk, beszélgettünk, egészen hajnali 3-ig.

Szombaton korán keltünk. Elmentünk egy bácsihoz, aki fazekakat és más agyagból készített dolgokat árult. Orbán Balázs (a legnagyobb székely), majd Tamási Áron (a legnagyobb székely író) sírját látogattuk meg, a tőle nem messze lévő Trianon emlékművet pedig megkoszorúztuk. Ezután ebédeltünk, megnéztük a parajdi sóbányát, majd buszra szálltunk, és elindultunk vissza Kolozsvárra, ahol még elmentünk egy házibuliba.

Vasárnap eljött a fájdalmas pillanat, elérkezett a hazaút ideje. 9-kor indultunk a régi stadion elől, majd egyszer álltunk meg, így viszonylag hamar haza is értünk.

Örülök, hogy elmentem, mert egy élményekben gazdag kirándulás részese lehettem és sok új embert ismertem meg. Várom már, hogy áprilisban újból találkozzunk velük. Ha időm engedi, akkor a Kolozsvári Magyar Napokra és a következő Határtalanul! utazásra is elmegyek.