Szokásomhoz híven, mint mindennel, valószínű ezzel a beszámolóval is épp, hogy nem fogok elkésni.

Nagyon szerettem volna ezt a kis összefoglalót még aznap megírni mikor kolozsvári barátaink elmentek, de az egész heti 4-5 óra alvás kicsit kevés volt, ezért (tudom szörnyű) inkább aludtam, majd tanultam, majd megint aludtam. Hétfővel elkezdődött a hét és nekem ismét semmi időm nem volt, ezért eltolódott mára (vasárnapra). Na de elég a kifogásokból, inkább el kezdeném. 

Mit ne mondjak nem kis görcs volt bennem szerda délután mikor vártuk a kolozsváriakat. A gondolataim csak azon jártak, hogy mi van akkor, ha mégse lesz jó itt Noéminek (akit fogadtam), mi van, ha nem leszünk jóba, de minden nagyszerűen alakult.

Miután megérkeztünk hozzánk, kicsit még beszélgettünk utána mindketten elmentünk aludni. Reggel iszonyat korán kellet kelni, mert tanár úr üzent, hogy 8 helyett fél 8-ra kell menni. A hamarabbi buszt persze lekéstük, így 8 után pár perccel megérkeztünk a Petőfi szoborhoz, ahol beszámolókat hallhattunk. Ezt követte a Szent Anna templom meglátogatása, itt kaptunk idegen vezetést, majd folytattuk utunkat a Csokonai színház felé, útközben megálltunk a Batthyány utcai emléktáblánál, amit a hátul állók (köztük én is) nem igazán láttak, ezért azt feltételeztük, hogy a tábla melletti ablakot festő bácsit kell figyelni, persze tájékoztattak minket, hogy amúgy a tábla is ott van. Ezután tovább mentünk a színházhoz, itt beszédet mondtam, majd kaptunk egy óra szünetet. Itt elmentünk Noémivel a Volt Egyszerbe és ittunk egy forrócsokit. Utunk következő állomása a Nagytemplom volt, ahova fel is mehettünk (egyébként innen csodás a kilátás a városra). Az Irodalmi Múzeum volt napunk utolsó állomása, ahol játszhattunk és a végén kaptunk kitűzőket. Ebéd, majd este vissza az iskolába ahol mi is és az Apáczaisok is előadtuk saját műsorainkat. Ezt követte egy vetélkedő, majd indulás haza. Fürdés-alvás és reggel megint korán kelés-juhú!

7-kor gyülekező volt a Csoki udvarán ahonnan megint elkéstünk, de nem mi voltunk az utolsók. Elindultunk Hortobágyra, ahol olyan hideg volt. Miután a megfagyva leszálltunk a kisvonatról Sümegi tanár úr tartott beszédet a Hortobágy szépségéről. Kicsit körül néztünk (nem mintha amúgy Hortobágy nem lenne elég nagy), majd felpattantunk a vonatra, ami szélsebesen (kb.: 10km/h-val) visszavitt minket oda, ahol felszálltunk, fénysebességgel ültem fel a buszra, és indultunk tovább Tiszafüredre, ahol egy isteni finom ebéd várt ránk és onnan irány Kenderes. Itt meglátogattuk Horthy kastélyát, majd indultunk Kecskemétre.

Vacsi után felmentünk a szobánkba lepakoltuk a cuccunkat, majd átmentünk a közeli Tescoba, bevásároltunk és visszamentünk a szállásra. Meglátogattuk a fiúkat és ott is maradtunk szinte egész este, bár jó párszor ránk szóltak a tanárok hogy ideje lenne lassan lefeküdni, végül Bulcsú tanár úr vetett véget az éjszakának.

Reggeli után indultunk egy kis városnézésre, majd átmentünk Nagykőrösre itt is megtekintettük a várost. Tiszakécskén ebédeltünk, és hadd adjak, egy jó tanácsot Tiszakécskén ne keresse a boltokat, mert mind zárva vannak, de helyette az éttermek és a legfontosabb, a termálfürdő nyitva van. Az út további részét alvással töltöttem szóval erről a részről nem igazán van, mit meséljek, bár az álmomat elmesélhetném, de az a helyzet, hogy arra se emlékszem igazán. Miután megérkeztünk Debrecenbe még bent maradtunk a városba kicsit majd haza tértünk ahol Noémivel még beszélgettünk egy pár órát. És elkövetkezett az a bizonyos szomorú vasárnap (egyébként most is azt hallgatom, ajánlom). Noémivel még benéztünk a Mihálynapira, majd sajnos indultak vissza.

Egyébként nagyon jó volt ez az egész. Köszönöm szépen a tanároknak, hogy létrehozták ezt az egészet.

Felkészülve várom áprilist. Vigyázz Kolozsvár jövünk!