Amikor hallottam erről a kirándulásról, akkor el sem tudtam képzelni, hogy mekkora élménnyel fogok majd gazdagodni. Ez egy kihagyhatatlan lehetőség volt. Eleinte az osztályfőnök, Viki néni közölte velünk a lehetőséget, majd Bulcsú tanár úr ismertette a részleteket. Két fontos dolgunk volt: egy híres erdélyi épület makettjét elkészíteni újra hasznosítható anyagok felhasználásával, illetve a versennyel kapcsolatos dolgoknak utánajárni.

Hetekig készültem és izgatottan vártam a nagy napot. Két kocsival keltünk útra, a két sofőr Bulcsú tanár úr és Dénes tanár úr volt. Az út hosszú, de annál izgalmasabb volt, hiszen Bulcsú tanár úr a helyi épületekről, szokásokról, vallásokról és egyéb érdekességekről mesélt nekünk, emellett jól el is beszélgettünk.

Ottani idő szerint este hét óra után érkeztünk meg. A szállásunk elfoglalása után a református kollégiumban vacsoráztunk meg. Egy másik iskola diákjaival térés tanárával a szállásra tartva szétnéztünk a városban, majd nyugovóra tértünk, várva a szombatot.

Reggel hétkor felkeltünk és egy óra múlva indultunk a verseny helyszínére, a Kolozsvár külterületén található Szénégető dombra. A kilátás gyönyörű volt. 30 csapat (15 junior és 15 senior) indult a versenyen. Előtte még elláttak minket térképpel, tollal és sok jó tanáccsal, majd kezdetét vette a hajsza a minél jobb eredményért. 15 állomás volt, ahová a térkép segítségével és a véletlenszerűen mellénk osztott kísérő tanár felügyelete mellett jutottunk el.

Különböző nehézségű kémiai, fizikai, biológiai, ügyességi és Kolozsvár környékének természetrajzával kapcsolatos feladatok vártak ránk. Minderre két óránk volt. Ezután az előre elkészített makettet kellett bemutatnunk. Mi testvériskolánknak, a versenyt is szervező Apáczai Csere János Elméleti Líceum épületét készítettük el. Ezen nagyon meglepődtek az ott tanuló tanárok és diákok is.

A verseny után az apáczais diákokkal: Orsival, Balázzsal és Danival indultunk vissza ebédelni. Eleinte kísérőként tekintettünk rájuk, de később nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és együtt töltöttük el a nap hátralévő részét. Ebéd után vízibicikliztünk, majd fagyiztunk, végül elmentünk vacsorázni is. Estefelé a szállásunkon ünnepeltük meg a versenyt és az új barátságot. Éjfél előtt nagy öleléssel köszöntünk el egymástól, majd a tanárainkkal zenét hallgatva beszélgettünk az ittlétünk élményeiről.

Vasárnap reggeli után elérkezett a hazaindulás ideje, amit egy bevásárlás és egy kávézás előzött meg. A hazaút már hosszabbnak tűnt a fáradtságunk miatt. A szerpentines szakaszon Bulcsú tanár úr tanított egy kicsit vezetni minket (természetesen csak elméletben), Nagyváradon pedig az autóban ülve lehettünk egy rögtönzött városnézés részesei. Délután egy óra felé érkeztünk meg Bulcsú tanár úr második kedvenc városából az első kedvenc városába, Debrecenbe. :)

Úgy gondolom, hogy ez egy igazán szép és maradandó élmény a számomra, és remélem, hogy mihamarabb találkozhatok a helyiekkel és lesz lehetőségem megismételni ezt a kirándulást.