Ha elutazunk valahova, akkor az odaút mindig évszázadoknak tűnik. Most se volt másképp. Igaz, már kisgyermekkoromtól járok Kolozsvárra a családommal, de a város mindig egy új oldalát mutatja meg. Talán az egyik legjobb, hogy gyakran járnak a buszok és nem késnek. Az épületek is nagyon szépek, főleg a felújított régebbi építésű épületek. Már egész jól eltájékozódok itt. Az út során számtalan kedves, figyelmes emberrel találkoztunk.

Ady az egyik kedven költőm, de szerintem nem csak én vagyok így vele. Szerencsére sok épület és tárgyi emlék megmaradt vele kapcsolatban, amiket szerencsére jól karbantartanak. A kedvenc helyszínem az Ady-körúton Kalotaszentkirály volt, amelyet tényleg egy festői környezet vesz körül. A hely hihetetlenül csendes és békés, nem csodálom, hogy megihlette a költőt egy versre. Ady szülőháza is említésre méltó, a kellemes színeivel és gyönyörű bútoraival.

Nagyváradon sokszor csak átutaztam és nem láttam meg a maga szépségét. A szecessziós házak, a Saspalota és a nagyváradi vár is mind csodálatosak. A felújított várban most voltam először és azt fedeztem fel, hogy a történelem itt van köztünk, akár az egy sokszáz éves templomrom, egy vers vagy egy épület.

A nagykárolyi kastély is káprázatos volt, ahogy az ember elképzelne, hol éltek a hercegek és hercegnők. Újonnan felújított, több mint 100 szobája van és a bútorok is nagyon tetszettek.

A párom "Baba” volt, már második alkalommal. Úgy érzem, nagyon jól megértjük egymást. Náluk nem éhezhet az ember. Néztünk jó filmeket, jókat ettünk és beszélgettünk. Elsőre egy kicsit sokkoló volt, hogy négy kutyájuk (nekem egy is sok) és öt macskájuk van, de már nagyon megkedveltem őket is.

Az út összességében jól szervezett volt, és a tanárok is érdekesen mesélték el a történeteket. Remélem, hogy még sok ilyen jó kiránduláson tudok majd részt venni és alig várom, hogy visszafogadhassuk a kolozsvári diákokat.