Mit tudunk a csángókról? Én, bevallom, keveset – azt is egyetemi magyartanulmányaimból, nyelvészeti könyvekből, egy-két dokumentumfilmből, rádióintejúból.

A kiállítás, melyen ott lehettünk, ajándék volt a számomra. A képek megörökítenek egy pusztuló kultúrát, Zakariás Erzsébet szavai elgondolkodtatnak, Tímár Karina egész lénye, beszéde, hangja elvarázsol.

A kiállítás címe – Megőszült harmaton – az egyik legkeserűbb magyar vers első sora.

Ferenczes István: Csángók

 Megőszült harmaton
holló szerenádban
akár a havazás
egy üres pohárban

Csöndben hullunk alá
mint akik csak voltak –
lányai a szélnek
fiai a pornak

Megcsúfolt asszonyként
elavortált Erdély
lebegtet a semmi
kihűlt magzatvizén

Ráhímez a holdfény
fekete kenyérre
országos hazánk lesz
a szőlőlevélke

Álmában ha ránk lel
Isten a királyunk
reggelre feledi
rázuhant fohászunk

Bőrünk alá vakolt
freskó lett az imánk
homokhoz meszezi
anyanyelvünk Bizánc

Meggyaláz a tavasz
az ősz a tél a nyár
fölöttünk pusztul el
az énekes madár

s már csak árnyékunkért
lüktet lázban égve
a Kárpát-medence
küretezett méhe

A csángók esti imája, amit Tímár Karina énekelt nekünk, számvetésre késztet.

A fényes nap immár lenyugodott,
a föld szintén sötétben maradott,
nappali fény éjjelre változott,
fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomba
az Istentől kirendelt álomra,
de én, Uram, úgy megyek ágyamba,
mintha mennék gyászos koporsómba.

Vessünk számot, hát édes Istenem,
hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
hogy lehessen bátrabban szólanom,
midőn meg kell előtted állanom.

Ne szólíts ki, Uram, készületlen,
ne szólíts ki, Uram, készületlen,
vezess elébb az enyhítő kútra,
úgy bocsáss el minket a nagy útra!

Vezess elébb az enyhítő kútra,
úgy bocsáss el minket a nagy útra!

Ámen.

Karina gyönyörű hangja:

https://www.youtube.com/watch?v=5Nk4KDdVRUQ

 A megnyitó plakátja: