Már nem először volt szerencsém kimenni Kolozsvárra, a testvériskolánkhoz. Mindig nagy örömmel fogadom őket, és biztos vagyok benne, hogy ezzel ők is ugyanígy vannak. Mikor átlépjük a határt, mintha valami új kezdődne. Mindig nagy izgalommal várom, hogy lássam a cserediákomat, Hannát, a többi diákot és a tanárokat.

Mindig szép helyekre látogatunk el, és színes programokat állítanak össze nekünk a tanáraink. Rengeteg munka van egy ilyen kirándulás megszervezésében, és ezzel szerintem minden utazó és fogadó tisztában van. A kötelező programok mellett törekednek szabad idő biztosítására is. Az utazás négy estéjéből mindig van egy, amikor mindenki együtt van, és kicsit még jobban összerázódik a csapat.

Az első teljes napunkon az iskolában találkoztunk, ahonnan elindultunk egy rövid városnézésre. Igaz, hogy én már jártam a legtöbb helyen, de még így is tudtam meg új dolgokat. Aznap délután az Apáczaisokkal közösen állítottunk össze és adtunk elő egy verses-zenés-táncos műsort. Nem lehetett unatkozni rajta, nagyon érdekes, és egyben szórakoztató volt.

Péntek reggel együtt indultunk el a sportcsarnoktól Korond felé, pár megállóval. Estefelé érkeztünk, amikor mindenki elfoglalta a szobáját, és egy finom vacsora után egy nagyon jó este kezdődött. Másnap, szombat reggel a szálláson megreggeliztünk, majd megnéztük a korondi fazekas-termékeket és elmentünk a parajdi sóbányába. Nagyon meleg volt lent, és jól esett az a tiszta levegő. A buszban alig fértek el a látogatók, ami levitt minket. Este hét óra körül érkeztünk vissza Kolozsvárra.

Vasárnap reggel elindultunk haza, miután ismét könnyes búcsút vettem Hannától. Szomorú is voltam, és boldog is. Azért voltam szomorú, mert tavaly április óta nem láttam, és nagyon gyorsan eltelt ez a pár nap, boldog pedig azért, mert nagyon hiányzott, és végre láttam – valamint egy hónap múlva jönnek hozzánk. Emellett most nem hagytam el semmit sem.

Nagyon szeretek Kolozsvárra járni, és szeretem az ottani embereket. Szerintem Hannával a gimnázium után is tartani fogjuk a kapcsolatot. Köszönöm szépen tanár úréknak, hogy minden évben pályázatot adnak be, amit meg is nyernek, és megszervezik nekünk ezeket az utakat.