Iskolánk megpályázta a Határtalanul pályázatot, hogy kimehessünk Kolozsvárra, az ott élő magyarokhoz. Erre a kirándulásra novemberben került volna sor, de sajnálatos módon el kellett halasztanunk.

De amikor megkaptuk a hírt, hogy februárban kimehetünk, nagyon izgatottak lettünk és alig vártuk az indulás napját. Február 25-én hajnalban vette kezdetét az utunk. Nagyon hosszúnak bizonyult, de sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és már alig vártuk, hogy odaérjünk. Az első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megnéztük a helyi nevezetességeket és meghallgattunk egy Ady Endre verset. Ezután ellátogattunk Csucsára, ahol megnézhettük az Ady-házat.

Végül megérkeztünk Kolozsvárra, ahol végre személyesen is megismerkedhettünk a fogadócsaládjainkkal, akikkel korábban már felvettük a kapcsolatot. Nagyon aranyosak és vendégszeretőek voltak. Betekintést kaphattunk a helyi iskola mindennapjaiba. A diákok beszámolókkal készültek nekünk, hogy jobban megismerkedhessünk a városuk történelmét. Jó érzéssel töltött el, mikor esténként beültünk egy kávézóba, és annak ellenére, hogy külföldön voltunk, magyarul szolgáltak ki minket.

28-án nehéz szívvel hagytuk ott Erdélyt és az újonnan szerzett barátainkat, de az vigasztalt, hogy pár hét múlva újra találkozhatunk velük, amikor ők jönnek Debrecenbe. Már most nagyon izgatottak vagyunk, és alig várjuk, hogy mi is megmutathassuk városunk szépségeit.

Tóth Szilvi 9. d