Az Ady-ház Csucsán
Ady Endre: Ember az embertelenségben
Szivemet a puska-tus zúzta,Szememet ezer rémség nyúzta,Néma dzsin ült büszke torkomonS agyamat a Téboly ütötte.
És most mégis, indulj föl erőmIndulj föl, megintlen a Földről!Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?Mindegy, indulj csak…